Suche

India bölcsessége Védák

A véda szó szanszkrit, és azt jelenti, tudás
27. Okt. 2015
2 Min. Lesezeit

Idézetek a könyvből

Srimad Bhagavatam (Bhagavata-Purána)

Ó, ti nagy bölcsek, ti az univerzum különböző részeiről jöttetek és nagy jóságotokban itt összegyűltetek… (1. ének, 19. fejezet, 23. vers) …és a különböző bolygórendszerek lakói, azaz Gandharvák, Apsarák, Yaksák, Bhutaganák, Uragák, Pasuk, Piták, Siddhák, Vidyadharák és Caranák és az élőlények különböző fajtái… (2, 6, 13-16.) Kedves fiam, Narada, tudd meg tőlem, hogy hét alacsonyabb bolygórendszer van a tizennégy között… (2, 5, 40.) A Vaikuntha bolygón sok olyan erdő van, amelyek boldogságot nyújtanak. Az erdők fái kívánságfák, és minden évszakban roskadoznak a virágok és a gyümölcsök alatt… (3, 15, 16.) A Vaikuntha bolygó lakói feleségük és társaik kíséretében utaznak égi járműveiken, uruk tetteit és jellemét örök énekszóval dicsérik…

Még több tanítás forrás : Szabad elme

black-and-white-landscape-mountains-nature

A véda szó szanszkrit, és azt jelenti, tudás, eredeti tudás. A Védák ősi és tudományos tudás, ami a tanítványi láncon keresztül jutott el hozzánk, a teremtés ideje óta. És a modern tudománytól eltérően az idővel nem változik meg. A Védák tanításai és tanácsa segítséget ad és megoldást életünk és a társadalom problémáira. A Védák (szankszrit: वेद) vagy védikus irodalom India legrégibb irodalmi emlékei, a hagyomány alapján az univerzum ezoterikus bölcsessége. A véda szó tudást, eredeti tudás jelenti. A modern tudománytól eltérően, az idővel nem változik meg,örök.

Sokan úgy hiszik, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A hagyományok egy része Brahmához köti, aki a világ teremtésekor nyilatkoztatta ki e szent szöveget.A Védák tanításai és tanácsa segítséget és megoldást kínálnak életünk és a társadalom problémáira.

A Védák keletkezését több tudós i.e.4000 és 6000 közötti időpontra teszi, azonban ma már elfogadottabb álláspont Max Mülleré, aki a legrégibb Véda-részeket i.e 1000 körüli időpontra datálja.

A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből /szamhita/) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg a Kr. e. 1000–800 közötti időszakban keletkezett. Ősi memorizációs technikákra támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése (Kr. e. VII. sz.) után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz majdnem háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról szájra őrződtek meg e szövegek. A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, a Mennyhez és a Földhöz, a Naphoz, a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték. E gyűjteményekhez később a papok további részeket, úgynevezett áranyjaka-, brahmana- és upanisad-szövegeket csatoltak. A Védák részét képezi többek közt a Mahábhárata (amelynek egy része a Bhagavad-gíta), a Rámájana és a Bhágavatam is.