Piri Reis titokzatos világtérképe

Piri reisz legismertebb, 1513-as világtérképéből csak egy kis szelet maradt az

utókorra. A térképdarabra a Topkapi palota Oszmán Birodalmi Irattárában

dolgozó kutatók bukkantak rá 1929-ben. A térkép megtalálása, bár másolatokat

küldtek a legfontosabb múzeumoknak, akkoriban nem vert föl nagy port. Csak

1956-ban történt, hogy egy látogató török tengerésztiszt másolatot

ajándékozott az amerikai haditengerészet washingtoni Térképészeti Hivatalának.

1950-es években a térképet a világ legnagyobb földrajztudósai (Charles

Hapgood, Arlington Mallery, Walther, D. Lineham stb.) vizsgálták.

A 65×90 cm nagyságú, őz- vagy gazellabőrre festett térképdarab az Atlanti-

óceán két oldalát, Közép- és Dél-Amerikát, Afrika nyugati részét és az

Ibériai-félszigetet ábrázolja, s egyes elméletek szerint az Antarktisz

partvonala is megjelenik a térképen.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy az ábrázolt déli partvonal azonos Antarktisz

partvonalával, amit az első pillanatban mindenki képtelenségnek tartott,

hiszen a déli földrészt csak 300 évvel később fedezték fel.

Ami még ennél is rejtélyesebb, hogy a tökéletesen részletezett partszakasz egy

olyan földtörténeti időszaknak megfelelően mutatja be Antarktiszt, amikor a

felszínt még nem borította jégtakaró. (Oronce Finé francia térképész 1532-ben

szintén egy hihetetlen pontosságú térképet készített részben ősi térképekről,

s ezen is jég nélkül szerepel az Antarktisz.)

Hapgood földrajztudós szerint Piri reisz olyan térképeknek juthatott a

birtokába, amelyek akár az ókori világ legnagyobb könyvtárából, az Alexandriai

könyvtárból származhattak. Hapgood figyelmét elsősorban Antarktisz ábrázolása

keltette fel. A kéregmozgásra vonatkozó elmélete alapján arra a

következtetésre jutott, hogy a térkép – a napjainkban hatalmas jégtakaróval

borított - déli kontinens valódi partvonalait mutatja abból az időből, amikor

az még jégmentes volt. Elképzelését nemcsak saját kutatásaira alapozta.

Hapgood az amerikai hadsereg szakértőinek a véleményére, valamint az 1949-es

brit-svéd-norvég expedíció szeizmológiai kutatásának eredményére támaszkodott.

A brit-svéd-norvég expedíció méréseinek eredményei alátámasztották, hogy a

Piri reisz térképén ábrázolt partvonal azonos az Antarktisz jégtakaró alatti

partvonalával.

A kérdésben igen eltérő magyarázatok születtek. Steven Dutch az Antarktiszra

vonatkozó megállapításokat is megkérdőjelezte. Szerinte annyi történt, hogy

Piri reisz a dél-amerikai földrész déli részének partvonalát pontatlanul

rajzolta meg a másolások után és kelet felé görbítette azt el. Véleménye

szerint a térkép egy portolán, amely ortografikus vetület alapján készült. Az

ortografikus vetületben szerkesztett térkép olyan képet mutat, mintha a

világűrből látnánk a Földet. Arra viszont nem tudott érdemleges választ adni,

hogyan került Antarktisz további középkori térképekre többé-kevésbé megfelelő

hosszúsági fokokon, és a 20. században megismert jégtakaró alatti partvonallal

ábrázolva.

C. Hapgood, A. Mallery és más kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az

eredeti térképet olyan ősi emberek készíthették, akik még azelőtt mérték fel a

világot és egyben Antarktikát, mielőtt azt a jég elborította, és akik a

térképkészítés igen magas szakértelmével rendelkeztek.

Piri reisz térképe ma is viták középpontjában áll.

forrás + képek : Wikipédia

#PiriReis #világtérképe #Rejtélyestörténelem